Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Isteni Irgalmasság vasárnapja

 

Húsvét második vasárnapja

AZ ISTENI IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA

 

irgalmas-jezus.jpg

 

Szent II. János Pál pápa 2000. április 30-án hirdette meg az isteni irgalmasság ünnepét. Ennek napja, Fausztina Kowalska lengyel apáca látomásai alapján, húsvétvasárnapot követő első vasárnaphoz lett igazítva.

Az Isteni Irgalmasság tiszteletének terjesztése eszközeként Jézus átadott egy képet Fausztinának, melyen a Szent Szívből áradó két (fehér és piros) sugár az igazságosság és irgalmasság, a bűnbánat és a bűnbocsánat, az áldozat és az engesztelés, a felebaráti szeretet és az isteni szeretet szimbóluma.

 

Húsvét 2. vasárnapjának evangéliuma:

 

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 20,19-31)

  Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”

  Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”

  Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
     Ezek az evangélium igéi.

 

Elmélkedés:

 

Húsvét második vasárnapját az isteni irgalmasság vasárnapjának is hívjuk. Mért ez ennek az ünnepek a neve? Azért, mert ilyenkor egy olyan eseményre emlékezünk – amiről a mai evangéliumunk is beszámol – amely elénk tárja Isten végtelen nagy irgalmát, emberszeretetét.

Jézus Krisztus ugyanis a hét nagy Isteni ajándék, a hét szentség egyikét, a gyónást ezekkel a szent János evangéliumában megörökített szavakkal alapította meg. A hét szentség, életünk hét fontos állomásán nekünk ajándékozott isteni kegyelem, ingyenes ajándék. A gyónás a bűnbocsánat szentsége, amelyben megérezhetjük, megtapasztalhatjuk Isten felénk irányuló végtelen nagy emberszeretetét. Sőt, rajta keresztül hatékonyan erőt is kapunk, hogy ez a jóság a mi életünket is szebbé, igazabbá tudja formálni.

Az evangéliumi szakaszból megismert történet húsvét vasárnapjának estéjén játszódik. Az azt megelőző éjjelen már megtörtént Jézus feltámadása. De a nap folyamán ennek híre még nem jutott el mindenkihez az Úr tanítványai közül. És akik nem tudtak róla, azok féltek. Féltek, hogy Őket is elfogják és a mesterükhöz hasonló sorsra jutnak: rájuk is a kereszt vár. Félnek ettől, mert ők még nem tudják azt, hogy Krisztus legyőzte a halált. És ha el is kell veszíteniük a földi életüket, Isten már akkor is vigyáz az örök életükre, a Mennyei örök otthonba várja haza Őket. De ezek a tanítványok ezzel még nincsenek tisztában, ezért összegyűlnek egy házba, magukra zárják az ajtót és rettegnek.

S egyszerre csak emberi ésszel megmagyarázhatatlan módon, a zárt ajtón keresztül belép a szobájukba Jézus, akit pár napja keresztre feszítettek, akit eltemettek. S most ott áll előttük egy testben, mennyei testben és köszönti Őket: „Békesség veletek”. Az apostolok meg nem hisznek a szemüknek, és a fejükben, az értelmükben, gondolom az egész világról, az életről alkotott kép ekkor átalakul, megváltozik.

Az Úr pedig nem kezd el magyarázkodni, hogy hogy került Ő most ide, hogy hogy hogy támadt fel, hanem még egyszer megismétli: „Békesség veletek”. S aztán ezek az apostolok kapnak tőle egy feladatot, egy küldetést: amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Rájuk lehelt, majd azt mondta: Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Itt állnak előttünk a gyónás szentségének, a bűnbocsánat szentségének alapító szavai, amely az egyház egyik nagy kincse, amelyben Isten bűnbocsátó jóságát tapasztaljuk meg.

Jézus Krisztus legelső üzenete a feltámadása után tehát az volt, hogy az apostolai menjenek el a világ minden tájára és a Szentlélek erejéből, Isten bűnbocsátó szeretetéről tegyenek tanúságot. Mert Isten ennyire szeret bennünket. A rosszaság, a gonoszság, a butaság a keresztre juttatja Jézust, aki ahelyett, hogy – az „emberi logikának” engedelmeskedve – a halála és a feltámadása után bosszút állna, ehelyett a megbocsátó szeretetről küldi tanítani és tanúságot tenni apostolait.

Az Isten azért lett emberré, hogy megváltson minket. Jézus ezért jött el hozzánk. S amikor az emberi rosszaság, gonoszság úgy nézett ki, hogy győzedelmeskedni fog, mert nem akarta befogadni az igazat, a szeretetet, a tisztát, és megpróbálta elpusztítani, akkor ez a közénk eljött igazság, szeretet, Jézus Krisztus, a Fiúisten, aki emberré lett, hozzáért a halálhoz és így meg tudott minket szabadítani annak, az örök elmúlásnak, a gonosznak a hatalmától. Mert Isten tisztában van a gyengeségeinkkel. Azzal, hogy mi a bűntől megsebzett szívünkkel, értelmünkkel nem mindig úgy gondolkodunk, ahogy kellene, ahogy az a javunkra válna. Éppen ezért van, hogy sokszor elcsábulunk a rossz felé.

Most pedig Jézus feltámadásából és ebből az üzenetből is azt láthatjuk, hogy Isten ezzel együtt szeret bennünket. Ő fel akar minket emelni a butaságainkból, tévedéseinkből.

Életünk folyamán rengeteg sok olyan élmény érhet minket, amelyeket ha nyitott szívvel fogadjuk, akkor segítenek abban, hogy észhez térjünk, hogy letérjünk a bűn, a rossz útjáról és hogy visszatérjünk az igazsághoz, Istenhez.

Milyen csodálatos a mi Teremtőnk, hogy ekkora nagy jósággal fordul felénk. Ez látszik abból is, hogy Tamás apostol nincs a többiekkel, amikor a feltámadt Jézus elmegy hozzájuk. Ezért Ő először nem is hiszi el a többiek szavára a feltámadást. Az Úr ezért ismét elmegy hozzájuk, egy olyan alkalommal, amikor Tamás is velük van, és így neki is megmutatja magát.

Ez történet arról is tanít, hogy van, aki életében hamarabb, van aki később ismeri fel Isten jelenlétét. Van aki már gyerekkorában vallásos nevelést kap és ekkor megtér; van akinek az esetében viszont sok évtized eltelik, mire megnyitja szívét az Úr előtt. De a lehetőség mindnyájunk életében jelen van. Isten mindnyájunknak megjelenik, valamilyen módon, formában megtapasztalhatjuk Őt.

   Az apostolok is Jézus feltámadása után valamelyest ráéreztek Isten ezen végtelen nagy szeretetére, el is indultak s engedelmeskedtek Mesterük parancsának. És azóta is – már kétezer éve – ők és az utódaik, a püspökök és a papok a bűnbocsánat szentségét, a gyónás szentségét kiszolgáltatják mindazoknak az embereknek a világban, akik szakítani akarnak a bűneikkel, akik hisznek Jézusban, vagyis elfogadják az Ő végtelen nagy szeretetét és akik Isten erejéből, kegyelméből új életet szeretnének kezdeni: egy igazabb, tisztább, szeretettel telibb életet. Egy isten-gyermeki életet.