Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvét vasárnapja

 

KRISZTUS FELTÁMADT!

 

husvet-jezus-ures-sirja-2.jpg

 

Húsvét éjjelén Jézus Krisztus, az emberré lett Fiúisten feltámadt, ezzel mindnyájunknak örök életet ajándékozott. Ezért nevezzük húsvétot a legnagyobb ünnepünknek; sőt bátran mondhatjuk, hogy Krisztus húsvétja a teremtés óta a legnagyobb jelentőségű esemény, hiszen az örök boldogság kincsét, lehetőségét ekkor kaptuk meg – teljesen ingyen – a mi Urunktól.

 

Húsvét vasárnapi evangélium

 

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 20,1-9)

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!”

Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.

Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Ezek az evangélium igéi.

 

Elmélkedés

Mit is ajándékozott nekünk Jézus húsvét csodálatos éjjelén? Azt tudjuk, tapasztaljuk, hogy az ember legmélyebb vágya az örök élet, az örök boldogság. Amikor belegondolunk abba, hogy egyszer a létünk véget fog érni, hogy ha igazán belegondolunk ebbe, márpedig ez életünk folyamán ez többször is megtörténhet, akkor érezzük, hogy ez így nincs rendjén. Az nem egy normális dolog, hogy az ember élete csak egy ideig tart. Sőt mondhatjuk, hogy ha ez így lenne, akkor az lenne a legigazságtalanabb dolog, hiszen akkor miért élünk, miért alkotott meg bennünket meg az Isten, miért van öntudatunk, ha minden érték, amit megteremtünk, minden jóság, velünk együtt egyszer a nemlétbe hull.

Igenis azt kell, hogy mondjuk, hogy Isten nem ilyennek alkotta meg az embert. Ő azt szeretné, hogy örökké létezzünk. S bár tudjuk, le van írva a szentírásban, a Teremtés könyvében, hogy az ember Isten szép tervét elrontotta azzal, hogy bűnt követett el. De ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Ő nem hagyott bennünket magunkra. A mi megváltásunk, Istentől jövő szabadításunk csúcsa, az pontosan a most ünnepelt esemény, Krisztus Urunk feltámadása volt. Ő ugyanis ekkor győzte le az örök halált. Mit kaptunk Jézustól ezen az éjszakán, húsvét éjjelén? Örök életet. Az örök boldogság lehetőségét.

Hatalmas kincs, a legnagyobb kincs, a legnagyobb ajándék. És hogyan történt meg, hogyan ment végbe ez a feltámadás? Ennek az eseménynek szemtanúja nem volt. Jézus teste átment ebből a világból a mennyei létbe. Amiről tudunk az az, amiről a fenti evangéliumi szakaszból is értesültünk: vasárnap reggel Mária Magdolna elment a sírhoz és látta, hogy az üresen áll. Krisztus sírja, ahová nagypénteken temették el a holttestét, s ami elé egy nagy követ hengerítettek most ott áll tárva nyitva. Aztán Mária Magdolna elszaladt, szólt a tanítványoknak Péternek és Jánosnak. Ők is odafutottak, s meglátták, hogy a sír ott áll üresen, a halotti leplek pedig, amelyekbe Krisztus testét tekerték, ott vannak összehajtogatva.

János, aki maga írta le ezt az evangéliumot, úgy fogalmaz, hogy amikor belépett, a sírbarlangba és meglátta azt, hogy Krisztus teste eltűnt, nincs ott, hogy az nem foglya a halálnak, hanem legyőzte azt, ekkor kezdett el hinni.

Erre a feltámadásba vetett hitre a tanítványoknak is nagyon nagy szükségük volt. Hiszen gondoljunk csak bele abba, hogy több esztendőn keresztül, amíg az apostolok követték Jézust, azt látták, hogy Ő rengeteg csodát tesz: betegeknek adja vissza az egészségét, táplálja az embereket. Vagyis látták benne az erőt. Az Isten erejét és ezért bíztak benne. Úgy gondolták, hogy ezen a világon neki nagy hatalma van, s ezért majd meg tudja szabadítani a népüket, a zsidó népet a rómaiak elnyomása alól.

De aztán jön a Nagycsütörtök: Jézust elfogják. Nagypénteken keresztre feszítik. Az ember, akiben ők bíztak, akiről sejtették, tudták, hogy valami e világ fölötti erővel, hatalommal rendelkezik, de teljesen még nem értettek meg az Ő nagyságát, ez az ember ilyen csúfos véget ér.

Akkor mégsem Ő a megváltó, mégsem Ő a szabadító? Gondolhatták. De legalábbis meg voltak zavarodva. És erre mi történik? Három nappal Jézus halála után ott áll a sírja, amire katonák vigyáztak, hogy nehogy elrabolják belőle a holttestet, üresen. Ekkor kezdték a tanítványok megérteni azt, hogy Jézusnak a hatalma, az ő ereje, az a szabadítás, amelyet nekik és az egész világnak adni tud, az végtelenül nagyobb annál, mint ahogy ők gondolták. Jézus nem egy népet, egy országot jött el kiszabadítani az idegen, másik elnyomó nép hatalmából, hanem az egész emberiséget, az egész világot mentette meg a halál fogságából.

A tanítványok ekkor még csak az üres sírt látják, de nem sokkal később az Úr meg is jelent nekik. Ő Jézus Krisztus a Feltámadt, az Isten ember, a közénk eljött Fiúisten elment hozzájuk a megdicsőült testében.

Jézus meghalt. S harmadnapra már nem az evilági, hanem a mennyei testben jött el közénk. Olyan testben, amelyet egyszer majd mi is megkapunk, ha Isten tervei szerint az élet útján, az Ő akarata szerint, jó emberként akarunk járni. Ha szeretnénk mi is Istennel és egymással együtt élni az örökkévalóságban, akkor ezt a csodás kincset mi is megkaphatjuk. Jézus Krisztus az Isten-ember megadja ezt nekünk.